2013. január 19., szombat

A sújtásról dióhéjban

A kép részlet egy éppen folyamatban lévő, saját munkámról.


Viszonylag új technikáról van szó, de már sikeresen megfertőzte a magyar "gyöngyös társadalom" igen sok tagját. Nekem is ez az egyik kedvenc technikám, mióta megismerkedtem vele. Többen írtak már erről az újdonságról, sokan meg is próbálkoztak vele és most úgy gondoltam, én is megosztom veletek a tapasztalataimat. 

Véleményem szerint ez az egyik legnehezebb gyöngyös technika, amivel eddig találkoztam. Számomra a klasszikus fűzés (peyote, RAW, téglaöltés, herringbone, stb) jóval egyszerűbbnek tűnik, a sújtás viszont egészen érdekes, mivel annyira finomak a zsinórok és olyan apró öltésekkel kell dolgozni, arról nem is beszélve, hogy az sem mindegy, hogyan tartjuk a munkát, mennyire vagyunk óvatosak. 

Sok olyan kezdő sujtásos ékszerét láttam már, akik bizony elkövették azokat a hibákat, amelyeket egy kezdő tanfolyammal vagy sok gyakorlással és tapasztalattal ki lehet küszöbölni. Természetesen ez is egy folyamat, mint ahogyan minden egyéb más technika elsajátítása, és az elején adódhatnak nehézségek. Biztosan minden gyöngyös fiókjában vannak olyan darabok, amik ott is maradnak, mert nem sikerültek úgy, ahogy azt az ember megálmodta, vagy kicsit csálé, esetleg nem szerencsés a színválasztás... És ez így is van jól, véleményem szerint, mivel ez az alkotási folyamat természetes "mellékterméke". Ha elsőre nem is sikerült, fussunk neki újra! :)

Most viszont arról szeretnék íri, hogy mire figyeljünk oda, amikor sujtás zsinórt és tűt-cérnát ragadunk a kezünkbe. A sujtásnál különösen fontos odafigyelni az olyan apró buktatókra, amikkel tönkre tehetjük a drága pénzen megvett alapanyagokat, és nem utolsó sorban az alkotásunkat, amelyre időt és energiát áldoztunk. Oda kell figyelnünk arra, hogy jó minőségű zsinórral dolgozzunk, a cérna színe, erőssége passzoljon a finom zsinórokéhoz (ne essünk neki bőrvarró cérnával, a vastag damil, fireline és a "keményebb", kevésbé rugalmas fűzőszálaktól pedig óvakodjunk, mert pillanatok alatt szétszedi a sújtás zsinór finom szálait, ráadásul hamar összegubancolódnak és a sujtásnál nem igazán lehet visszabontani, mert hamar sérül a zsinór). 

Az sem mindegy, milyen kabosont, gyöngyöt foglalunk be; némelyek kifejezetten alkalmasak (lapos hátú, lehetőleg átfúrt, de legalábbis jól ragasztható). Fontolóra kell vennünk továbbá a filcet, bőrt, amelyet "hátlapként" használunk és persze ami mindennél fontosabb: maga a folyamat. Nagyon finom műveletről van szó, itt nem az a lényeg, hogy minél szorosabban húzzuk meg a cérnát (ahogy már a fűzésnél megszokhattuk), hanem az, hogy a zsinór ne sérüljön, így minél lazább a varrás, annál szebb lesz a végeredmény. 

El is érkeztünk ahhoz a hibához, ami a leggyakoribb talán a kezdőknél: a szorosra húzott öltések. Ez nagyon szembetűnő, főleg ha gyöngyöket varrunk a munkánk szélére, ilyenkor "hullámos" lesz a zsinór, nem fekszik szép egyenletesen a gyöngyök és kabosonok köré. Másik gyakori hiba a csigák "kockásodása", amikor nem szép kerekek a csigák, hanem inkább kockás, amorf a formájuk. Ez szintén akkor történik meg, amikor túl szorosan fogjuk oda a csigák belsejébe varrt gyöngyszemet/csiszoltat/Swarovski bicont, stb.

Tudnék negatív példát mutatni saját munkáimból is, de éppen azért nem teszem, mert úgy gondolom, hogy ezeknek a fiókban a helyük (eladásra pedig semmiképp sem kínálnék ilyen terméket). Inkább a tapasztalataimat szerettem volna megosztani mindenkivel, aki kacérkodik a sújtás technika kipróbálásával, vagy esetleg már kipróbálta, de nem sikerült. 
Ne menjen el tőle a kedvetek! Ha ráéreztetek az ízére, igazán csodás dolgokat lehet alkotni belőle, amiknek csak a képzelet szabhat határt! 

IDE kattintva letöltheted az általam készített, ingyenes sújtás mintát is, amelyből a kezdők is elleshetik az alapokat és néhány hasznos trükköt! :)

Ha érdekesnek találtad a bejegyzést kérlek, mondd el véleményed te is egy hozzászólásban! :)


3 megjegyzés:

Mondd el a véleményed te is!